2014. OKTÓBER – A HÓNAP KIÁLLÍTÁSA
Garamszeginé Gál Györgyi

Beregszászon, Kárpátalján születtem 37 évvel ezelőtt. 15 évesen felvettek az Ungvári Zeneművészeti Főiskolára, de 2 év után úgy döntöttem mást akarok, és egy óriási lépéssel mindent és mindenkit hátrahagyva Magyarországon találtam meg az én utamat.

Két kislányom közül a kisebbikről 5 éves korában kiderült, hogy autista. Megtörtem, és lemondtam az öröm minden formájáról, kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy ezt meg tudjam érteni, el tudjam fogadni és feldolgozni. Életem legnehezebb időszaka kezdődött. Nem sokkal ezután meghalt édesapám, temetéséről hazafelé tartva autóbalesetet szenvedtünk a férjemmel. Ez volt a fordulópont az életemben. Ekkor megértettem, hogy Isten nélkül nem megy.

A sors nehéz megpróbáltatásai által ébredtem tudatára, hogy nem minden a szenvedésről szól. Ha minden összeomlik és már azt hisszük nincs tovább, akkor is fel kell állni és továbblépni, mert az életet nem leélni, hanem megélni kell. Életem utóbbi pár évében nem igazán tudtam megérteni az engem ért megpróbáltatásokat. Senkitől sem kaptam segítséget, sem válaszokat. Ekkor jött a festészet, ami ráébresztett arra, hogy mindig van tovább. Amit nem tudtam szavakba önteni, megtettem ecsetvonásaimmal. Fontos, hogy el tudjuk engedni a rosszat, a múltat és mindent, ami fogva tart, azért, hogy helyet adhassunk az újnak, a jónak. Képeim a bennem élő világomat segítik felszínre törni. Engem mérhetetlenül boldoggá tesz a festészet, és hálás vagyok, hogy lehetőségem van embertársaimnak megmutatni képeimet.

Tagja vagyok Dunaharaszti Művészetbarátok Körének, ahol társakra és melegszívű emberekre találtam. Tavaly részt vettem a Dunaharaszti arcai című festőversenyen. Innen indult a barátságunk.

A Dunaharaszti Református Egyháznak köszönhetően tavaly a Laffert Kúriában lehetőségem nyílt jótékonysági rendezvény keretében egy önálló kiállításra, ahol közel 30 festményemet állíthattam ki.

Budapesten a Deák Ferenc téri Kisföldalatti Múzeumban is volt már kiállításom. De a legbüszkébb az idei évre lehetek, mert az Aranytíz Kultúrházban megrendezésre került, „Mozdulj!” Közhasznú Egyesület által rendezett, a Hétköznapok csodái című képzőművészeti pályázaton felnőtt kategóriában a Határvonal című festményemmel első helyezést értem el.

Vászonra – olajjal, ez az én fegyverem. E technikával készült képeimet most egy hónapig a Városi Könyvtár Mini Galériájában mutatom be a harasztiaknak, ahova szeretetettel várom Önöket!