2013. ÁPRILIS – A HÓNAP KIÁLLÍTÁSA
Kopándi István
grafikusművész
Születtem Magyarországon, 45 éves vagyok.
Ifjúságom és tanulóéveim Diósgyőrben és Miskolcon teltek. 16 évesen német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tettem.
19 évesen felköltöztem Taksonyba a nagyszüleim házába, és Budapesten a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskola tanulója lettem. Nemsokára Budaörsre költöztem, az iskolába járás sokkal könnyebb volt így. 1987 és 1989 között ez az iskola nagyon progresszív avantgárd intenzív szellemi és alkotói közösséget biztosított minden ott tanulónak.
1989-ben negyedszeri próbálkozásra – miután már tulajdonképp lemondtam róla – kalandos körülmények közt felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Előfelvételisként Zalaegerszegre vonultam be katonának, majd a győri Katonai Kórházban ápoltak, utána Szombathely, Tata közt mozgattak mint sorkatonát.
1991 februárjában egy fél év Iparművészeti főiskolás élet után rájöttem, ez nem az én utam. A meghasonlottság Finnországba vitt, ahol először Poriban, majd Helsinkiben dolgoztam grafikusként Iváncsó Pál építész, Alvar Alto munkatársa keze alatt.
1995 és 1999 közt az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakos hallgatója, 1996-1998 közt hallgató demonstrátora voltam. Nagy hatással volt rám Nagy B. István, Földi Péter és Molnár László József.
Köztársasági ösztöndíjat kaptam kiemelkedő tanulmányi eredményemért, és évfolyamomból egyedül Főiskolai Kitüntetéses Oklevelet kaptam.
Számos kiállításom volt főiskolásként Egerben, Miskolcon, Budapesten és Pécsett is. A pécsi ARTUS galériában Nádassy Éva sokat segített művészi pályafutásom kezdésében.
Egri főiskolásként megszerettem a sokszorosító grafikát, melynek csínját-bínját Pittman László nyomdászmester tanártól sajátítottam el a barcsi nyári alkotótáborokban.
2001-ben Budapesten az Aulichart Tőzsdepalota kiállító helyiségeiben Gaál Gregor Istvánnal és Vadász Györggyel volt közös kiállításom.
2002 novemberétől három hónapot Argentínában töltöttem, ahol a NINE központban kiállításom volt az ott készült tusrajzaimból. Ebben nagyon sokat köszönhetek Horatio Franconak, kedves feleségének Adriana Miravallesnek és Gédra Bencének, aki az utamat szponzorálta.
2004-2005 között Angliában, Oxford mellett Witneyben éltem, és alkottam. Sokat jártam az Ashmolean múzeumba, melynek grafikai és kisplasztikai gyűjteményét tanulmányoztam.
2006-tól tanítok Magyarországon magántanárként. Jelenleg Budapesten és Taksonyban lakom. Szabad időmben szívesen rajzolok, festek és faragok. Hen panta einai. ARS longa vita brevis.