Haraszti évfordulós utcanevek 2014

Ahogy járunk-kelünk, általában sietve tesszük. Az utcák nevét csupán tájékozódásul olvassuk el, hogy elérjünk kitűzött célunkhoz. Talán érdemes elidőzni és megismerkedni azokkal a híres emberekkel, akikről Dunaharasztin utcát neveztek el, és akikről olykor érdemtelenül keveset jegyeztünk meg. Könyvtárunk kiválasztotta néhányukat évfordulójuk kapcsán, hogy felidézzük páratlan egyéniségüket, tehetségüket, emberségüket, amellyel a közjót szolgálták. Emlékezzünk rájuk!

 

500 éve vesztette életét Dózsa György, akiről azt az utat nevezték el, ahol a Dunaharaszti Városi Könyvtár található. (Dunaharaszti, Dózsa György út 12/b.)

Dózsa György (Dálnok, 1470 k. – 1514. júl. 20. k.): az 1514-i parasztháború vezére. Származását pontosan nem ismerjük, bizonyos azonban, hogy székely származású volt, emiatt Székely Györgynek is nevezték. Nándorfehérvárott lovaskapitányként szogált, ott 1514. febr. 28-án párviadalban megölt egy török vitézt, amiért a király címerrel tüntette ki. A Bakócz Tamás által meghirdetett török elleni keresztes hadjárat vezérének jelölték, seregét Pest alatt gyűjtötte össze. A sereg az antifeudális népi erők gyülekezetévé vált, s amikor II. Ulászló kir. Knin ostromára küldte, majd máj. 15-én a toborzást megtiltotta, ~ – időközben megszervezett és gyakorlatokkal fegyelmezett – seregével Ceglédre ment, ahol máj. 18-án tartott beszédében és ugyanott kiadott kiáltványában nyíltan a feudális rend megdöntésére szólította fel seregét. Mezőtúron és Békésen át D-felé vonult, amikor a feudális nagybirtokosok Báthori István vezetése alatt álló seregével máj. 26-án Nagylaknál megütközött. Előre küldött alvezérének, Balogh Istvánnak veresége után döntő csapást mért az urak seregére, a kezébe került Csáky Miklós püspököt és Telegdi István kincstartót kegyetlenül kivégeztette, ugyanúgy az elfogott birtokosokat is. Arad és Lippa bevétele után jún. 16-án megkezdte Temesvár ostromát, de a várat (ahová Báthori menekült) hosszú ostrom után sem tudta bevenni. Az időközben felvonuló nemesség csapataitól előbb alvezére (Száleresi Gubacsnál jún. 21-én) szenvedett vereséget, majd júl. 15-én az Erdélyben Szapolyai János vezetése alatt gyülekező fősereggel szemben Temesvárnál ~ is csatát vesztett. Sebesülten fogságba esett, s Szapolyai szörnyű kínzások közepette kivégeztette. Kínzását bámulatos lelkierővel viselte el. Irod. Márki Sándor: D. Gy. (Tört. Életr. Bp., 1913); Geréb László-Székely György: A magyar parasztháborúk irodalma (Bp., 1950); Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig (Századok, 1952); Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához (Századok, 1961). – Szi. Versek: Matisz Pál: D. Gy. (1843); Petőfi Sándor: A nép nevében (1847); Ady Endre: D. Gy. lakomáján (1908); Juhász Gyula: Dózsa feje; Juhász Ferenc: A tékozló ország (1954). Illyés Gyula: D. Gy. beszéde a ceglédi piacon; Regények: Eötvös József: Magyarország 1514-ben (Pest, 1847); Szabó Pál: A nagy temető (Bp., 1947); Gergely Sándor: D. (Bp., 1945–48). Drámák: Sárközi György: D. (Bp., 1939); Illyés Gyula: D. Gy. (Bp., 1956). – Zene. Erkel Ferenc – Jókai Mór-Szigligeti Ede: D. Gy. (opera, 1867).

 

230 éve született

Kőrösi Csoma Sándor, Csoma Sándor, Kőrösi (Kőrös, 1784. ápr. 4. – Darjeeling, India, 1842. ápr. 11.): nyelvtudós, a tibeti filológa megalapítója, az MTA l. tagja (1833). Szegény sorsú székely családból származott. 1815-ben angol ösztöndíjjal a göttingeni egy.-en keleti nyelvtanulmányokkal foglalkozott. 1818-ban visszatért Erdélybe. Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az „ázsiai magyarok” maradékait. 1819 őszén indult útnak gyalog, csekély pénzzel. Töröko.-on, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Ny-Tibetig (Ladákh) jutott, ott azonban anyagi eszközök híján vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh Zanszkár tartományában, a zanglai lámakolostorban 1823–24-ben rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1825–26-ban Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban, majd Kanamban (1827–30) egészítette ki tanulmányait, elkészítve az első tibeti nyelvtant és a tibeti–angol szótárat. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta; itt jelent meg két műve 1834-ben. Mindkét mű úttörő jelentőségű a keleti nyelvészet történetében. É-Bengálban végzett nyelvtanulmányok után 1837-ben visszatért Calcuttába, ahol az Asiatic Society könyvtárosa lett. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szójegyzékeket. Azonban ismét eredeti célját akarta követni és 1842-ben elindult Nagy-Tibet felé; útközben a terai-vidéken maláriában megbetegedett és meghalt. Sírja fölé az Asiatic Society emlékoszlopot emelt. – Halálának 125, évfordulója alkalmával 1967-ben a Magyar Földrajzi Társaság négy évenként kiosztásra kerülő KőrösI–Csoma Sándor-emlékérmet alapított

Dunaharasztin a Kőrösi Csoma Sándor utca a Felsővárosban a Csokonai utcából nyíló utca és a legújabb (korábban III. számú) általános iskola is viseli nevét: Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola, Eötvös u. 52..

 

 

 

210 éve született

Damjanich János (Staza, 1804. dec. 8. – Arad, 1849. okt. 6.): honvéd tábornok, volt császári tiszt, az 1848–49-i szabadságharc egyik legkiemelkedőbb katonai vezetője. Szerb határőrcsaládból származott, a m. nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a m. honvédséghez mint a szegedi 3. honvédzászlóalj őrnagya. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként 1848. dec. 20-án tábornokká nevezték ki. 1849. jan. 16-tól a bánsági hadtest parancsnoka. Nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során; a szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói ütközetek győzelme elsősorban nevéhez és híres vörössipkásai bátorságához fűződött. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. 1849 tavaszán lábát törte, úgyhogy a hadműveletekben többé nem vehetett részt. 1849. aug.-ban az aradi vár parancsnoka lett, s csak Világos után, Görgey felhívására tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. Haynau vérbírósága 12 tábornoktársával együtt Aradon kivégeztette.

A Damjanich utca a Petőfi Sándor utcától induló, a Baross utcáig tartó út a Felsővárosban.

 

 

 

210 éve született

Klauzál Gábor (Pest, 1804. nov. 18. – Kalocsa, 1866. aug. 3.): politikus, ügyvéd, miniszter, ~ Imre öccse. Az 1832–36-, 1839–40- és 1843–44-i ogy.-en Csongrád vm. követeként a reformellenzék tagja, Deák Ferenc híve. 1848. ápr. 7-től szept. 10-ig a Batthyány-kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere, a mérséklő, egyezkedő politika híve. A szept.-i válság idején lemondott, visszavonult. Az 1861-i és 1865-i ogy.-en Szeged képviselője a Deák vezette Felirati Párt programjával.).

A Klauzál utca a Petőfi-ligeten van, korábban az Akácfa utca nevet viselte.

 

 

 

200 éve született

Ganz Ábrahám (Unter – Embrach, Svájc, 1814. nov. 6.–Pest, 1867. dec. 15.): vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar úttörője. 1842-ben került Mo.-ra s itt a József Műmalom öntőmesterként alkalmazta. 1844-ben Budán műhelyt nyitott, hol kezdetben főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyak készültek. 1848-ban műhelye a honvédsereg részére szállított ágyúkat és ágyúgolyókat. Ezért a szabadságharc után elítélték, de büntetését felfüggesztették. 1854-től kísérleteket folytatott az ún. kéregöntésnek (John Burn, 1812) vasúti kocsikerekek gyártására való felhasználásával. Eljárására 1855-ben szabadalmat kapott s megkezdte a kéregöntésű kerekek tömeges gyártását. A vasútépítések korában ezzel gyárának hatalmas lendületet adott; gyártmányának vásárlói közé tartoztak a Monarchián kívül más közép-európai államok is. Kiváló munkatársaival – köztük Mechwart Andrással – gyárát tovább fejlesztve, gyártmányai körét bővítve, európai hírre tett szert. Gyártmányai az 1855., majd az 1867. évi párizsi és az 1862. évi londoni világkiállításokon díjakat nyertek. 1863-ban Pest díszpolgárává választották. Megfeszített munkája idegzetét felőrölte. Öngyilkos lett. Munkássága eredményeképp fejlődtek ki szerény üzeméből a mai Ganz-vállalatok.

A Ganz Ábrahám utca a Déli-Iparterületen található, az 51-es úttól keletre.

 

200 éve született

Gábor Áron (Bereck, 1814. nov. 24. – Uzon, 1849. júl. 2.): tüzér őrnagy, az önálló székely tüzérség megteremtője és főparancsnoka. Székely határőr fia. A középisk. elvégzése után katonai szolgálatra vonult be. Előbb a 2. székely ezrednél, majd 1840-től az 5. pesti tüzérezrednél szolgált. A Bombardier Corpsnál való további szolgálatára irányuló kérését nem teljesítették, ezért leszerelt, de 1842-ben öccse helyett újra jelentkezett a tüzérségnél. A továbbképzésre vonatkozó tervei azonban most sem váltak valóra, így 1846-ben végleg leszerelt. Szüleinél Berecken élt. Amikor 1848. nov. 28-án a sepsiszentgyörgyi székely gyűlés megbízta a lőszergyártás és hadfelszerelés megszervezésével, Hermányban, Kézdivásárhelyen, Szentkeresztbányán szinte minden anyagi alap nélkül a fegyvereket gyártó telepek sorát teremtette meg. Az 1848. nov. 29-i hidvégi csatában ~ két hatfontos bronzágyúja jelentősen hozzájárult a császári csapatokkal szemben kivívott győzelemhez. Néhány hónap alatt 70 ágyút öntetett; jelentős volt az általa megszervezett lőszer- és puskaporgyártás is. Kossuth – érdemei elismeréséül – őrnagyi rangban az önálló székely tüzérség főparancsnokává nevezte ki. Nem sokkal ezután az uzoni csatatéren, ágyúgolyótól találva életét vesztette.

Ha a Bánki Donát úton haladunk az 51-es úttól balra megtaláljuk a Gábor Áron utcát.

 

 

180 éve született

Mechwart András (Schweinfurt, 1834. dec. 6. – Bp., 1907. jún. 14.): gépészmérnök. Pályáját munkásként kezdte. Műegy.-i tanulmányait Augsburgban végezte. 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, melyet nagy hírű vállalattá fejlesztett. 1869-ben a részvénytársasággá alakult vállalat ig.-ja, utóbb vezérig.-ja. 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektromos osztályát, találmánya a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszék (1874), mely a malomiparban új korszakot nyitott. Több találmánya is ismeretes, köztük gőz-, ill. petróleumüzemű szántógépe (1896), amely ekevas helyett forgómozgást végző maróvasakkal dolgozott. Számos kitüntetésben volt része. 1897-ben az MTA az első Wahrmann- aranyéremmel jutalmazta. 1899-ben nemességet kapott.

A Mechwart András utca a Déli-Iparterületen lejáró utat nyit a Déri Miksa utcához.

 

 

 

160 éve született

Déri Miksa (Bács, 1854. okt. 26. – Merano, 1938. márc. 3.): gépészmérnök, a Ganz Villamossági Gyár mérnöke, majd igazgatója (1923-ig), tiszteletbeli műszaki doktor, az elektrotechnika egyik jelentős magyar úttörője. Zipernowsky Károly és Bláthy Ottó Titusz munkatársaként részt vett a zárt vasmagú transzformátorok párhuzamos kapcsolásán alapuló villamoserőátviteli és elosztó rendszerkidolgozásában (1884–85). Zipernowsky ötlete nyomán kidolgozta és szabadalmaztatta a rendszer egyik döntő elemét, a párhuzamos kapcsolást. Zipernowskyval közös egyéb találmányai közül a legjelentősebb az öngerjesztésű kompaundált szinkrongép. 1902-ben kompenzált egyenáramú gépet, 1904-ben kétkeferendszerű, egyfázisú kommutátoros motort szerkesztett, a róla elnevezett Déri-féle repulziós motort. Emlékezetére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1960-ban „Déri-díj” néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított az erősáramú elektrotechnika terén kifejtett kimagasló elméleti v. gyakorlati tevékenység jutalmazására.

A Déri Miksa utca a Déli-Iparterületen, az 51-es főúttal párhuzamosan, Alsónémedi felé eső oldalon húzódik.

 

 

 

130 éve született

Gyóni Géza, Áchim (Gyón, 1884. jún. 25. – Krasznojarszk, 1917. jún. 25.): költő. Szarvason és Békéscsabán, 1902-től a soproni ev. teológián tanult. Tanulmányait abbahagyva 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó munkatársa. 1904-ben öngyilkossági kísérletet követett el, felépülése után Gyónon jegyzőgyakornok. 1906-tól 1908-ig Bp.-en közigazgatási tanfolyamot végzett, 1910-től újságírással foglalkozott, a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa. 1914-ben bevonult katonának, Przemyslnél orosz fogságba esett és a hadifogságban halt meg. Lírájában a háború dicsőítésétől annak teljes tagadásáig jutott el. A háború alatt Rákosi Jenő és köre mint „hazafias költőt” állította példaképnek a háború ellen erélyesen állást foglaló Adyval szemben. – F. m. Versek (Pozsony, 1904); Szomorú szemmel (Bp., 1909); Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (versek, Przemysl, 1914); Levelek a kálváriáról (versek, Bp., 1916); Az élet szeretője (Bp., 1917); Rabságban (versek, Bp., 1919); Versek (Bp., 1926); Összes versei (Bp., 1941); „Repülj már levelem”… (levelei a fogságból, Bp., 1942); Ismeretlen versei (Összes versei I–II. Bp., 1943); Csak egy éjszakára (Szalai Sándor bevezetésével, Bp., 1959); Válogatott versei (Békéscsaba, 1964).

A Gyóni Géza utca az Alsóvárosban található, a Temető és a Kinizsi utcát köti össze.

 

 

 

110 éve született

Kerkai Jenő, Czinder (Kerkaújfalu, 1904. nov. 9. – Pannonhalma, 1970. nov. 8.): jezsuita szerzetes, a Katolikus Legények Országos Testülete (KALOT) mozgalom társalapítója. 1924-ben belépett a Jézus Társaságba. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte, ahol 1934-ben pappá szentelték. 1934-től a szegedi papnevelő intézet dogmatika tanára és prefektusa. Szegeden indította meg Nagy Töhötömmel a KALOT-mozgalmat.      A KALOT a nincstelen agrárparasztságot, a fiatalságot kívánta felkarolni és tovább képezni, mint ahogyan később a KALÁSZ a fiatal lányoknak biztosított fejlődési  lehetőséget. 1944-ben a német megszállás idején segítette az üldözötteket. 1945-ben újjászervezte a KALOT-mozgalmat, amelyet – mint a többi egyházi közösséget, szerveződést – 1947-ben föloszlattak. 1947-ben népellenesség vádjával elítélték, 1957-ben szabadult a börtönből. 1957 után Budapestről kitelepítették, ekkor itt Dunaharasztin lakott albérletben. A MAHART dunaharaszti üzemében helyezkedett el, de Dr. Dér Ákos körzeti orvos Kerkai páter megviselt szívét féltve a fizikai munka abbahagyását javasolta neki. Ezután a püspökszentlászlói szociális otthonban kertészként dolgozott. Élete utolsó éveiben a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Dunaharasztin a Fő úti Szent István Plébániatemplom melletti területet nevezték el Kerkai-parknak, amely korábban Kerkai Olvasópark volt.

 

 

 

170 éve született

Munkácsy Mihály, 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi (Munkács, 1844. febr. 20. – Endenich, Németo., 1900. máj. 1.): festő. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. ~ festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki Békéscsabán élt. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Közben rajzolni tanult Fischer német festőtől és Szamossy Elek festőművésztől. Később Gerendásra költözött nagybátyjához, itt készítette 1863-ban első festményét, a Levélolvasást. Pesten vette fel a ~ művésznevet. Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festői pályája elindulásában, így festészetet tanulhatott Pesten, Bécsben, Párizsban, Münchenben, Düsseldorfban. Megfestette az önállósulás első fontos emlékét, az Ásító inast (amerikai magántulajdon). 1869-ben festette első világsikert hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyben a m. szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját (MNG tulajdona). A képet még félig kész állapotban eladta. (A Siralomház harmadik és legérettebb, ún. kétalakos változata is az MNG-ben van.) E korszak ismert kritikai realista szemléletű, népi tárgyú művei a Részeges férj hazatérése, a Tépéscsinálók (1871, MNG), majd végleg Párizsba költözése után: Éjjeli csavargók, Köpülő asszony (1873, MNG); Zálogházban (1874, New York, Metropolitan Museum), Műterem (1876, Baltimore, magántulajdon, Hors Concours kitüntetéssel). Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól. E korszak első nagyméretű műve a Milton (1878, New York, Lennox Library), amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Ezt követte a Krisztus Pilátus előtt (1881) s a Golgotha (1883, mindkettő New York). E hatalmas vásznak Sedelmeyer képkereskedő rendelésére készültek, aki 10 évre lekötötte műveit. A nagy kompozíciók mellett Sedelmeyer szorgalmazta a szalon-intérieurök ábrázolását. E műveinek is nagy festői értékei vannak, és ez idő tájt festette remek virágcsendéleteit és tájképeit is. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója (1893, a bp.-i Országház elnöki fogadótermében) már akadémikus vonásokat mutat. Csak a Sztrájkban (1895, MNG) talált újra vissza realista korszakához. Művészete főként az ún. alföldi festők munkásságára hatott, de hatása kimutatható számos külföldi mesternél is. Vannak rokonvonásai az orosz kritikai realistákkal, elsősorban Repinnel. – Egyéb művei: Rőzsehordó nő (1873); Poros út, Kukoricás (1874, MNG); Colpachi park (1878); Tájkép folyóval (1886, MNG). ~ a 19. sz. egyik legnagyobb arcképfestője volti Muffos arckép, 1874; Liszt, 1886; Haynald, 1887; mind az MNG-ben). Utolsó nagy művei a bécsi művészettörténeti múzeum mennyezetképe (1890), Ecce Homo (1896, Déri Múz. Debrecen). – Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Bp., 1921 és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott levelei (szerk. Farkas Zoltán, Bp., 1952) címmel adták ki.

A Munkácsy Mihály utca nagy forgalmú utca a Petőfi-ligeten.

 

 

 

170 éve született

Puskás Tivadar (Pest, 1844. szept. 17. – Bp., 1893. márc. 16.): a telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója. ~ Ferenc bátyja. Iskoláit Bécsben végezte, a bécsi Politechnikumot azonban apja halála miatt nem fejezte be. 1877-ben Amerikába utazott, hogy a telefonközpont eszméjéről Edisonnal tárgyaljon. Edison kijelentése szerint: „~ volt az első ember a világon, aki a telefonközpont ötletét felvetette”. Néhány éven át Edison munkatársa, majd ügyeinek európai képviselője volt. 1878-ban Bostonban, 1879-ben Párizsban létesítette az első telefonközpontot és 1887-ben bevezette a multiplex kapcsolószekrényeket, ami a telefonközpontok fejlődésében korszakalkotó volt. Másik jelentős találmánya az 1893-ban Bp.-en üzembe helyezett vezetékes hír- és műsorközlő berendezése, a Telefonhírmondó sok tekintetben a rádió előfutárjának tekinthető. A Telefonhírmondó, technikai tökéletesítésekkel, a két világháború között is működött. 1890-ben szabadalmazott irányított robbantási módszere a mai millszekundos robbantási eljárás előfutára. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület ~ tiszteletére 1957-ben évenként kiosztásra kerülő Puskás Tivadar-díjat alapított. – Emléktáblája a József Távbeszélő Üzem falán (VIII. József u. 13.) látható – M. Organisation und Einrichtung einer Telephonzeitung (Zeitschrift für Elektrotechnik, 1893).

A Puskás Tivadar utca az Északi-Iparterületen egy jelentős forgalmú út, amely az M0-ás lejáró után letérési lehetőséget nyújt.

 

 

 

520 éve hunyt el

Kinizsi Pál (? – Szent–kelemen, 1494. nov. 24.): hadvezér. 1484-től 1494-ig temesi ispán. A hagyomány szerint Bihar vm.-i molnár fia. Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morva hadjáratban, 1477-ben Ausztriában harcolt. Első nagy győzelmét Báthori Istvánnal együtt Kenyérmezőnél aratta a török felett (1479. okt. 13.). Ezután még egy ideig Magyar vezetése alatt működött (1479: Veglia megszállása, 1480: Otranto visszaszerzése a törököktől), majd 1481-től kezdve Mátyás király a D-i végek védelmével bízta meg. Betöréseivel nyugtalanította a törököt (1481: Krusevacig nyomult előre, 1482: Szendrőnél győzött). Mátyás halálakor Corvin János ellen fordult, s Ulászló pártjának lett a vezére. Csonthegynél megverte Corvin seregét (1490. júl. 4.), visszafoglalta Miksától Fehérvárt (1491), majd megsemmisítette a „fekete sereget” (1492). Élete végén ismét a török ellen harcolt, 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól, betört Szerbiába és Bulgáriába. Szendrő ostrománál halt meg, miután már előzőleg szélütés érte. Az általa alapított pálos kolostorban temették el Nagyvázsonyban (Veszprém m.). Kiváló hadvezéri képessége mellett embertelen kegyetlensége is ismertté tette nevét. Az elfogott törököket válogatott kínzásokkal végeztette ki 1492-ben, a később Dózsa Györggyel szemben alkalmazott kínzásokat is ő alkalmazta a nándorfehérvári helyőrségben szolgáló, a fekete seregből beosztott zsoldosokon.

A Kinizsi Pál utca a Földváry utcából ágazik ki az Alsóvárosban.

 

 

 

130 éve hunyt el

Lónyay Menyhért, gróf (Nagylónya, 1822. jan. 6. – Bp., 1884. nov. 3.): politikus és publicista, miniszterelnök, az MTA tagja (l. 1858, t. 1861). Bölcsészettudományi, jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1839-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. Nagyobb külföldi tanulmányút után lépett a közpályára. Mint megyéje tekintélyes birtokosa, Bereg követe lett az 1843-i ogy.-en. Közel állt Eötvös József centralista csoportjához. Az ország átalakításáért folytatott reformküzdelemben a liberális ellenzéknek a konzervatívokkal megegyezésre hajló jobbszárnyához tartozott. Madách Imre bizalmas baráti körének tagja volt. Az 1848-i ogy.-en Bereg vm. jobboldali kormánypárti képviselője. 1848. szept.-ben a pénzügymin. tanácsosa, majd a Szemere-kormány pénzügyi államtitkára. A szabadságharc bukását követő emigrációja rövid ideig tartott. 1850-ben visszatért és bekapcsolódott a gazdasági életbe. A Földhitelintézet egyik alapítója és elnöke, titkos tanácsos. Rövid ideig a Budapesti Szemle társszerk.-je Csengery Antal mellett. A kiegyezés előtt Eötvös József Politikai Hetilapjának munkatársa, valamint Deák és Andrássy Gyula pénzügyi tanácsadója. 1867. febr. 20-tól 1870. máj. 21-ig m. pénzügyminiszter az Andrássy-kormányban, 1870 – 71-ben közös pénzügyminiszter, 1871. nov. 14-től 1872. dec. 4-ig miniszterelnök és egyúttal honvédelmi miniszter. 1871-ben grófi rangot kapott. Az ellenzék élesen támadta pénzügyi politikáját, sőt egyéni feddhetetlenségét, mire lemondott. 1861-től az MTA alelnöke, 1871-től haláláig elnöke. – F. m. Hazánk anyagi érdekeiről (I – II., Pest, 1847 – 1848); Pénzügyi levelek (Pest, 1848); A Tiszaszabályozás története. . .(Pest, 1860); Az államvagyonról (I – II., Buda, 1869); Közügyeinkről (I – II. Bp., 1873 – 1875).

A Lónyay utca a Dózsa György úttal párhuzamos, a Mátyás király utcából ágazik ki az Alsóvárosban.

 

 

 

130 éve hunyt el

Táncsics Mihály, Stancsics (Ácsteszér, 1799. ápr. 21. – Bp., 1884. jún. 28.): jobbágyszármazású író, publicista, politikus. Takácsként szabadult Szombathelyen. Tanítóképzőt végzett Budán, jogi tanulmányait nem fejezte be, mert érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. Nevelőként kereste kenyerét. A reformországgyűlések a figyelmét a politika felé terelték. Az 1830-as évek közepétől megjelent irányregényeiben és cikkeiben a Természet (1838) c. lapban a polgári átalakulás Széchenyi által megfogalmazott programját népszerűsítette. A Pesti Hírlap megjelenésétől Kossuth mellé állt. A cenzúra miatt nagyrészt külföldön megjelent politikai röplapjaiban és népkönyveiben a reformellenzék programjának elfogadtatásáért, megvalósításáért, az érdekegyesítés paraszti bázisának megteremtéséért harcolt. 1847 márc.-ában elfogták és sajtóvétségért bűnvádi eljárást indítottak ellene. Börtönéből 1848. márc. 15-én szabadította ki a pesti nép. A szabadságharc bukása után in effigie kivégezték, nyolc évig rejtőzött. Felesége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet, s itt élt 1857. máj.-ig az amnesztia kihirdetéséig. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért 10 évre ítélték. Az 1867-es kiegyezéskor csaknem megvakulva szabadult. Az 1869 – 72-i ogy.-en az orosházi választókerület képviselője. 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez. Arany Trombita c. lapja 1869 júl.-ától a munkásegylet közlönyeként jelent meg. Képviselői mandátumának lejárta után a közélettől visszavonult. Nyelvészeti kérdésekkel (Legrégibb nyelv a magyar), a nemzetiségek magyarosításának terveivel (Nemzeti káté), utópista rendszerek kidolgozásával foglalkozott. Önéletírásán dolgozott és összes művei gyűjteményes kiadását készítette elő. A nyomdaköltségek miatt anyagilag tönkrement, házát elárverezték. A dualizmus rendszerével haláláig szembeszállt.

Táncsics Mihály utca eredeti neve Alkotmány utca volt a Rákóczi-ligeten.

 

 

 

120 éve hunyt el

Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19. – Turin, 1894. márc. 20.): államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. sz.-i küzdelem legnagyobb alakja. Birtoktalan köznemes családból származott. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen végezte, 1832 végén került a pozsonyi ogy.-re mint távollevő főrendek képviselője. Itt szerk. az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. 1841. jan.-ban megindította a Pesti Hírlapot. Ennek szerk.-jeként vezércikkeiben fellépett a feudális kiváltságok ellen, a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ekkor a kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. A gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparműkiállítást (1842), kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Mo.-ra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerk. Ellenzéki Nyilatkozatot (1847). Az 1848. febr.-i francia forradalom hírére az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az ogy. megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a forradalom erőire támaszkodva kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett. Mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. Lelkesedésével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. Szept. 6-án elrendelte az első m. bankjegyek kibocsátását a nemzet védelmi szükségleteinek fedezésére. Az ő javaslatára választotta meg az ogy. a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Nagy sikerű toborzó körúton szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágy felszabadító forradalom védelmére. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely ~ ot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az ogy. 1849. ápr. 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. ~ot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. 1849. aug. 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután letette a fegyvert. ~ több ezer társával török földre menekült. 1851-ben Angliába utazott, ahol a tömegek nagy ünneplésben részesítették, akárcsak 1851–52-i amerikai útján is. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Duna-konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862. máj.) fejtette ki. 1865 után – néhány éves megszakítással – Turinban (Torino) élt. Budapesti temetésén hatalmas részvét nyilatkozott meg.

A Kossuth Lajos utca még 1900 előtt alakult ki, mint Újharaszti üdülőtelep legfontosabb utcája. Épületei változatosak, nagyon szépek, és megtalálhatók több régi, 100 éves Dunaharaszti képeslapon, például az új, könyvtárunk által kiadott 2014-es naptárban is.

 

 

110 éve hunyt el

Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18. – Bp., 1904. máj. 5.): regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője, az MTA tagja (l. 1858, r. 1861, t. 1883, ig. 1892). Apja ~ József kisbirtokos nemes, ügyvéd és árvagyám, anyja Pulay Mária. Első verse tízéves korában jelent meg a Társalkodóban. 1842-től 1844-ig Kecskeméten hallgatott jogot. Itt mélyült el barátsága Petőfivel, itt írta első színdarabját. Joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, de első regényének, a Hétköznapoknak sikere után (1846) az írói hivatásnak kötelezte el magát. Tagja lett 1846 elején a Tízek Társaságának. Demokratikus érzelmeit azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevéből a nemesi származásra emlékeztető y-t i-re változtatta. 1848-ban – jórészt Petőfi hatására – gondolkodása már forradalmi volt, vezető szerepet vitt a március 15-i eseményekben, részt vett a 12 pont fogalmazásában, később beállt nemzetőrnek és elkísérte Kossuthot toborzó körútjára. 1849-ben élethalálharcot hirdetett a Habsburgok ellen, az ogy.-sel együtt Debrecenbe ment és a Közlönynek, a hivatalos lapnak társszerk.-je volt. Világos után az önkényuralom bosszújától félve a bükki Tardonán bujdosott néhány hónapig. Feleségének sikerült részére menlevelet szerezni, így ~ 1850 elején visszatérhetett Pestre. Újból írni kezdett, saját egyéni romantikus stílust alakítva ki. Ezt bizonyítják nagyszabású történeti regényei, melyek rövid időn belül a legnépszerűbb íróvá avatták. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra. 1862-ben Magyar Sajtó, 1863-ban A Hon címmel indított hírlapot, az utóbbi a balközép lapja lett és 1882-ig folyamatosan jelent meg. Egyik vezércikke miatt 1863-ban egyhavi börtönbüntetést szenvedett. 1865-től 1896-ig ogy.-i képviselő, különböző kerületekben megválasztva. A Kisfaludy Társaság 1860-ban választotta tagjává. A kiegyezést követő évtizedben gyors egymásutánban írta legjobb regényeit, amelyek részben a hősi közelmúltat festik, részben az ország kapitalizálódásával foglalkoznak. A Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzetnek (1882), majd ennek megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzet c. napilapnak haláláig névleges főszerk.-je volt. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát megünnepelték országszerte, műveiből százkötetes díszkiadást jelentettek meg. Regényeit haláláig töretlen szorgalommal írta, több mint egy évszázadon át a legtöbbet olvasott magyar író volt. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Kb. kétszáz kötetes életművet hagyott hátra. Szemléletes tájleírásai, nyelvi gazdagsága, magyaros mondatfűzése, kitűnő zsánerfiguráinak nagy száma, népi eredetű humora és legfőképp páratlan mesemondó készsége miatt helye irodalmunk legnagyobbjai közt van. – F. m. Vadon virágai (elb., Pest, 1848); Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (elb., Pest, 1850); Egy bujdosó naplója (elb., Pest, 1851); Erdély aranykora (r., Pest, 1852); Török világ Magyarországon (r., Pest, 1853); Egy magyar nábob (r., Pest, 1853–1854); Janicsárok végnapjai (r., Pest, 1854); Kárpáthy Zoltán (r., Pest, 1854); Szegény gazdagok (r., Pest, 1860); Az új földesúr (r., Pest, 1863); Politikai divatok (r., Pest, 1862–1864); Mire megvénülünk (r., Pest, 1865); Szerelem bolondjai (r., Pest, 1868–1869); A kőszívű ember fiai (r., Pest, 1869); Fekete gyémántok (r., Pest, 1870); Eppur si muove. És mégis mozog a föld (r., Pest, 1872, 1873); Az aranyember (r., Pest, 1872); A jövő század regénye (r., Pest, 1872–1874); Enyém, tied, övé (r., Bp., 1875); Az élet komédiásai (r., Bp., 1876); Egy az Isten (r., Bp., 1877); Névtelen vár (r., Bp., 1877); Rab Ráby (r., Pozsony, 1879); Szeretve mind a vérpadig (r., Bp., 1882); A lőcsei fehér asszony (r., Bp., 1885); A cigánybáró (r., Bp., 1885); Életemből (emlékek, Bp., 1886); A tengerszemű hölgy (r., Bp., 1890); Gazdag szegények (r., Bp., 1890); Sárga rózsa (r., Bp., 1893); Fráter György (r., Bp., 1893); J. M. Összes művei (Nemzeti kiadás, I–C. Bp., 1894–98); J. M. Művei (Centenáriumi kiadás, I–C. Bp., 1825–1930); J. M. Válogatott művei (Bp., 1954–1962); J. M. Összes művei (Kritikai kiadás, szerk. Nagy Miklós és Lengyel Dénes, Bp., 1962). Regényeiből kitűnő, nagy sikerű filmek készültek.

A Jókai Mór utca a Fő úton, a felső HÉV-megállótól az Arany János utcáig tart.

 

 

80 éve hunyt el

Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. júl. 19. – Szeged, 1934. febr. 8.): író, újságíró, muzeológus. Szegényparaszt családból származott, apja, ~- Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A bp.-i egy.-en földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy. évig tanított mint segédtanár a Vas vm.-i Felsőlövőn. Innen még a század elején, mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913 – 19 közt főszerk.-je volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. 1904-től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múz.-nak őre. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múz. ig.-ja. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló tanulmányai. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt. Tagja volt a Petőfi (1915) és a Kisfaludy Társ.-nak (1931). Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elb. költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Bp., 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran írt. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók. – F. m. Rab ember fiai (Bp., 1909); Mindenki Jánoskája (Bp., 1911); Csilicsali Csalavári Csalavér (Bp., 1912); Filkó meg én (Bp., 1915); Kincskereső kis ködmön (Bp., 1918); Dióbél királyfi (Bp., 1922); A festő halála (r., Bp., 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg); Georgikon (elb., Bp., 1925); Nádihegedű (elb., Bp., 1927); Ének a búzamezőkről (r., Bp., 1927); Beszélgetés a ferdetoronnyal (elb., Bp., 1927); Véreim (elb., Bp., 1927); Sokféle (elb., Bp., 1927); Egy cár, akit várnak (elb., Bp., 1930); Aranykoporsó (történelmir r., Bp., 1932); Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi r., Bp., 1934); Utazás a földalatti Magyarországon (elb., Bp., 1935); Parasztjaim (elb., Bp., 1935); Dióbél királykisasszony (Bp., 1935); Napok, holdak elmúlt csillagok (elb., Bp., 1935); Válogatott elbeszélések (Bp., 1944); Válogatott ifjúsági művei (Bp., 1955); Összegyűjtött Művei (Bp., 1958); Memento (Bp., 1967).

A Móra Ferenc utca a Felsővárosban 1909-ben került kialakításra, az I. világháborút követően Horthy Miklós utca néven. Később Marx Károly utca lett, majd az 1991. évi utcanévrendezéskor kapta mai nevét.

 

 

60 éve hunyt el

Jendrassik György (Bp., 1898. máj. 13. – London, 1954. febr. 8.): gépészmérnök, feltaláló, az MTA l. tagja (1943). Tanulmányait a charlottenburgi és a bp.-i műegy.-en végezte 1922-ben. A Ganz-gyár tanulmányi osztályába lépett, s itt alkotta meg első találmányát, a gyors járatú, négyütemű, sűrítő nélküli kis Diesel-motort, amelyet Ganz–Jendrassik-motor néven gyártottak. Velük indult meg a hazai vasutak (elsőként egy DSA sínautó, 1927) és a Duna-tengerhajózás dieselesítése. Motorjait több országban is gyártották, s nemzetközileg is ismertekké váltak. 1927-ben a Ganz-gyár motorszerkesztési osztályának vezetője, 1942-ben a gyár vezérig.-ja lett. 1937-ben jelent meg másik nagy jelentőségű találmánya, a világ első kis gázturbinája (100 LE), melyet három más gázturbina-találmánya követett. Gázturbináinak gyártására Ganz-gyári állását megtartva, megalapította a Találmány Kifejlesztő és Értékesítő KFT-t. Motor- és gázturbinákra vonatkozó m. szabadalmainak száma megközelíti a 80-at. 1947-ben megvált a Ganz-gyártól és Londonba költözött. Itt előbb a Metropolitan Vickers, majd a Power Jets vállalatoknál tovább dolgozott a gázturbina fejlesztésén. Utolsó találmánya egy, a turbinával kapcsolatos nyomáscserélő volt. – F. m. Verfahren zum Anlassen kleiner Diesel-motoren (Zeitschrift des Vereins für Deutsche Ingenieure, 1929); Egy új rendszerű gyorsforgású Dieselmotor (Technika, 1930); Egy új gázturbina (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1939); Diesel engines for traction purposes (Engineering, 1951); Practice and trend in development of Diesel engines (Locomotive Engineering, 1951.

A Jendrassik György utca a Felsővárosban a Fő úttól indul és a Baross utcáig tart.