Dunaharaszti Budapest déli szomszédságában található, ahol a Duna túlfut a fővároson, és kettéválva öleli körbe a Csepel-szigetet.
A mai város a Kis-Dunaág bal partján fekszik, és közel háromezer éves múltra tekinthet vissza. Már a rómaiak idejében fontos táborhellyé vált. Határában kő-, réz- és bronzkori sírokat tártak fel, de megtelepedtek itt a honfoglaló magyarok is. A középkorban a terület királyi birtok volt. Nevét először a tatárjárás előtt, 1229-ben említi egy oklevél. A falu fénykorát Mátyás király uralkodásakor érte el, de később a török megszállás idején elnéptelenedett.
Az újjátelepítés már 1695 táján megkezdődött. A több hullámban érkező német telepesek szorgos munkával felvirágoztatták a gabona- és növénytermesztést, a kereskedelmet, a kézművességet. Plébániát, iskolát építettek, és a település rövidesen ismét területközponttá vált. Ebben az időben a báró Laffert família birtokolta a falut, akik kastély, kúria és új templom építésével gazdagították a települést. Haraszti növekedése több mint kétszáz évig tartott. A vasútépítésekkel is lényeges fejlődés következett be. Fellendült a mezőgazdaság, a helyi ipar, rohamosan növekedett a lakosság száma. 
A millennium idejére Dunaharaszti a pestiek kedvelt üdülőhelyévé vált. Gyárakat építettek, iskolák, kaszinók, civil- és sportegyesületek jöttek létre. Megindult a polgárosodás. A két világháború között a település virágzott.

Dunaharaszti a második világháborúban komoly károkat szenvedett el, majd az 1956-os földrengés pusztította el a házak nagy részét. A környezetet és a vizeket a pesti és a helyi ipar szennyezte.
A fürdőélet megszűnt, a település alvóvárossá vált. A főváros közelsége, a munkahelyek azonban vonzották a lakosságot. Dunaharaszti jelentős agglomerációs településsé fejlődött. Infrastruktúrája viszont alig gyarapodott, a polgári életforma felszámolódott, a német nemzetiségi szokások, hagyományok hanyatlottak. 
Az 1990-es évek változásai új lendületet hoztak a település életébe. Új munkahelyek teremtődtek, fejlődött a közlekedési hálózat, a közműellátottság, új oktatási és kulturális intézmények jöttek létre. Modern lakónegyedek létesültek. Nyaralóvendégeket, kirándulni vágyókat vonzottak a Kis-Duna természetvédelmi területei és a kristálytiszta bányatavak. Dunaharaszti Budapest déli kapujává vált.
A gazdasági és kulturális fejlődés eredményeként 2000-ben Dunaharaszti városi rangot kapott, és ezzel elkezdődött a kisváros sikerekben gazdag, új története.

Dunaharaszti két műemlék jellegű épülettel rendelkezik. Az 1710-es években barokk stílusban épült, felújításra váró Laffert-kúria, valamint a ma Városházaként működő XIX. századi, klasszicista stílusú Földváry-kastély. Történelmi és művészeti értékkel bír a több, mint százéves neogótikus katolikus templom, kertjében áll Nepomuki Szent János barokk stílusú kőszobra, amely a Duna vízén tutajokkal betelepülő németség védőszentjét ábrázolja.
Meghitt, nyugalmat árasztó emlékhely az 1762-ben épült Kálvária kápolna, mely a történelem viharos időszakait túlélte, és nemrégen felújításra került.
A város központja az 1937-ben létrehozott Hősök tere, amely Hősök ligete néven az akkori időszak országos elismertséget is szerzett egyik legszebb parkja volt.  A tér közepén látható Dedinszky Elemér neves szobrászművész kőből készült műve, a halálosan sérült honvéd megrázó alakja, melyet az első világháborúban elesett hősi halottak dicső emlékére állítottak a dunaharasztiak.

Dunaharaszti város lakóinak száma meghaladja a húszezer főt. A helyiek döntő többsége római katolikus vallású. A faluban két egyházközség is működött a múlt század elején, de a Rákóczi-ligeti szép kis templom a világháborúban rommá vált. A Szent István plébániatemplom, mely a régi falu központjában áll, háborús és földrengés károkat is elszenvedett.
Napjainkra azonban külső és belső felújítása befejeződött, és az 1904-ben felépült templom régi pompájában látható ismét.
A városban igen gazdag a hitélet. Református, evangélikus és baptista imaház egyaránt található itt. Épületük szerényen meghúzódó, nem hivalkodó közösségi hely, amelyek a hit gyakorlása mellett színes kulturális események, hangversenyek, kórustalálkozók színhelye is. Az egyházközségekben gyermektáborokat, ifjúsági és karitatív szervezeteket működtetnek a hívek oktató-nevelő célzattal, valamint lelki és testi segítségnyújtást az arra rászoruló embertársaik részére.

Dunaharaszti gazdasági növekedésével gazdagszik a helyi kulturális és szellemi élet. A város három általános iskolája, négy óvodája mellett középiskolát, bölcsődét, színvonalas egészségügyi hálózatot, nevelési tanácsadót, művészetoktatási és kulturális intézményeket működtet. Folyamatos az intézmények korszerűsítése, a lakossági szolgáltatások bővítése, új intézmények alapítása. Dunaharaszti szép és gazdag állományú közkönyvtára mellett iskolai könyvtárakat is korszerűsít. A város kívül-belül felújított művelődési házzal és a múlt örökségét őrző helytörténeti kiállítóhellyel várja az érdeklődőket. Nevezetes a helyi gimnázium kortárs művészek alkotásait bemutató múzeuma is. A város kulturális és élő hagyományait számos öntevékeny csoport és civil szervezet ápolja.

Dunaharaszti területét az 1700-as évek elején a több hullámban érkező német nemzetiségű lakosság virágoztatta fel. Szorgalmas munkájuk nyomán szép tornácos, vaskerítéses svábházak épültek, melyből néhány még ma is a település gyöngyszemei közé tartozik. A hajdani őslakosok utódai igyekeznek megőrizni kultúrájukat, szokásaikat, hagyományaikat és nyelvüket.  A helyi földművesek életének tárgyi emlékei a nemrég létrehozott autentikus sváb tájházban láthatók. A nemzetiségi kórusok, zenekarok és tánccsoportok állandó résztvevői a helyi kulturális eseményeknek, fesztiváloknak. Gyökereik fontosak, ünnepeiket megtartják, katolikus vallásukat gyakorolják. Egyik legszebb rendezvényük a gyertyaúsztatás a Kis-Dunán a hajdani telepesek emlékére, Nepomuki Szent János ünnepén, miden év májusában. A sváb kórus- és fúvószenekari találkozók, sváb bálok és az őszi szüreti felvonulás eseményei valódi közösséget kovácsolnak, mely kötődést jelent egymáshoz és a lakóhelyhez is. Barátságban élnek a helyi bolgár kisebbséggel, akiknek szeptemberi színvonalas fesztiválja a németekéhez hasonlóan, a következő generációkra hagyományozza kulturális örökségét.

Dunaharaszti jelentős részét foglalják el a helyi és multinacionális, vagy országosan is meghatározó vállalkozások az M0-ás és az új 51-es út mellett. Modern termelő- és logisztikai cégek, üzletek működnek ezen a városrészen. A település arculatát közel két évtizede lényegesen megváltoztatták. Modern épületeket emeltek, korszerű infrastruktúrát építettek ki, munkahelyeket teremtettek.  Környezetük rendezett, parkosított, szemet vonzóan látványos a főváros felől érkezőknek. Adóforintjaikkal hozzájárulnak a város színvonalas működéséhez, a fejlesztési források bővítéséhez.

Dunaharaszti a vizek városa. A Kis-Duna romantikus partja, a Duna-Tisza csatorna környezete, a Hókonyok, a Sport-sziget és a Paradicsom-sziget idilli szépsége kikapcsolódásra, pihenésre alkalmas, vonzó turistalátványosság. E tájak szépségét a környezetükben élő növényritkaságok, a fehértörzsű öreg nyárfák, a vízbe hajló fűzek, a nádasok és úszóláppal szegélyezett területek adják. Csodálatos világuk egyedülálló természeti kincs. A vizek növénykülönlegességei mellett az úszóláp és a nádasok között rejtőzködő madárvilág jellegzetes és ritka példányai is otthonra találtak. 
A Duna mellékágai különféle halak és hüllők élőhelyévé vált. Csend, jó levegő és nyugalom vonzza az üdülni vágyókat, a turistákat a szabálytalan medrű Duna-ág mesébe illő partjára, a Holt-Duna természetvédelmi területére.

Dunaharaszti város környékének arculatát a folyóvizek, a tiszta, hűs vizű bányatavak, a művelés alatt álló földek és a táj jellegzetes akácos, füzes, nyárfás kiserdei és pipacsos mezői határozzák meg. Nevében is hordozza, hogy „haraszt”. Valamikor kiterjedt nyárfa és homoki tölgyerdővel övezett terület volt, amit vízzel borított mocsárrétek tarkítottak.
Ma a vízpartok élővilága, a Kálvária-domb és a Duna-Tisza csatorna melletti Turján védett növénytakarói, a homokháti erdőligetek, az üde gyepfoltok és őshonos gyomnövények adják a vidék természeti szépségét.

Dunaharaszti a Kis-Duna gyöngyszeme, mely pihenésre, kikapcsolódásra hívogat. A szépülő város rendezett utcákkal, virágos terekkel, szökőkutakkal, hűvös, vízparti sétánnyal, játszótérrel várja az idelátogatókat. Modern panziók, színvonalas éttermek, csábító fagylaltozók és cukrászdák találhatók a város különböző részein. Nyáron a tiszta vizű tavak adnak nagyszerű fürdőzési, evezési lehetőséget, télen a korcsolyázás, a jéghoki kedvelői hódolhatnak kedvenc sportjuknak, és csónakkal is élvezhetik a környezet természeti szépségeit. A nyugodt sportok szerelmesei, a horgászok is próbát tehetnek a Kis-Duna érintetlen ágaiban, vagy a telepített halastavakban. Jet-ski, drótköteles vízisí-, tenisz- és lovaspályák hívogatják a sportolásra vágyókat, korszerű vízparti kempingek és üdülők a szállóvendégeket.
Színvonalas kulturális programok, nyári szabadtéri rendezvények, helytörténeti és művészeti kiállítóhelyek, vadregényes természeti környezet, csendes, falusias utcák és modern lakónegyedek, néhány történelmi épület és emlékhely, vendégszerető lakosság – ez Dunaharaszti, a mi városunk. Egy város az ország szívében.