canada goose sale canada goose jas canada goose sale http://www.canadagoosestore.be/

Dunaharaszti város címere

A címer eredete és jelentése
A heraldika (címertan) fontosabb tudnivalói

A címerek olyan pajzsra helyezett, mértani formákból és stilizált képekből meghatározott szabályok szerint megszerkesztett, örökölhető vagy tartós használatú színes jelvények, amelyek tulajdonosaik természetes és jogi személyek azonosítására szolgálnak. A címerek a XII. században Nyugat-Európában alakultak ki és a lovagi fegyverzet fő elemeit jelenítik meg. Ennek megfelelően részeik: 1. a címerpajzs, 2. a sisak a sisaktakaróval, 3. a sisakdísz, 4. a külső díszek (pajzstartó, rangjelző korona, címerpalást, címersátor, jelmondat vagy csatakiáltás, stb.) Ezen elemek közül a címer fő része a pajzs a díszített sisakkal, a többi kiegészítő elem. A sisakdísz leggyakrabban a címerpajzs ábráját ismétli, eredetéből következően azonban nem mindig stilizált formában. A címerpajzs alakja az élő heraldika korában a valóban használt pajzsformákat utánozza, míg a hanyatló heraldika korában egyre inkább dekoratív elemmé válik. A leggyakoribb pajzsformák: a háromszögletű, a csücskös talpú, a kerektalpú vagy doborpajzs, a tárcsapajzs, a hegyes talpú, az ovális, a kerek vagy tatárpajzs, a lófőpajzs, a rutapajzs. Ez utóbbit elsősorban a nők használták. A pajzs állása lehet egyenes vagy döntött. A pajzsok egymás mellé rendelhetők, illetve egy pajzson több címer is egyesíthető. A sisak lehet zárt (csupor-, csöbör- és csőrsisak), illetve nyitott (rostélyos vagy tornasisak). Elengedhetetlen része a sisaktakaró, amelyet sisakkorona vagy tekercs kapcsol a sisakhoz. A sisakdísz legtöbbször, de nem minden esetben azonos a pajzson látható címerképpel vagy annak részletével. Ha a pajzson látható kép mesteralak, akkor azt segéd-sisakdíszen (sasszárny, bölényszarv, stb.) ábrázolják. Szemben a pajzson látható stilizált képpel, a sisakdísz általában plasztikusan ábrázolt. A címertartók közül leggyakoribbak az emberalakok, a képzelt és valódi állatok, illetve a növények. Pajzs nélkül az emblémát nem lehet címernek tekinteni. Mégis sok ország használ pajzs nélküli államcímert, főleg azon ázsiai országok, melyek nem rendelkeznek heraldikai tradíciókkal. Néhány európai ország is ide tartozik, mint pl. az egykori kommunista rezsimek államcímerei, sőt napjainkig Olaszország címere is. A magyar címer szó a lotaringiai ófrancia, Poitouban és Anjouban is használatos sisaktaraj, sisakdísz jelentésű francia cimier szóból ered és a feltételezések szerint a 13. században a nápolyi Anjou udvar közvetítésével jelent meg Magyarországon vagy a 12-13. században bevándorolt lotaringiai telepesek hozták magukkal. Végső etimológiája a görög χυμα ‘fiatal hajtás, csúcs’, latin cyma szóig vezethető vissza. (Plantagenet Gottfried címerjele is egy rekettyeág volt, melyet a kalapján viselt.) A heraldikai mázak két csoportra oszthatók: fémekre és színekre. A heraldika két fémet használ: az aranyat és ezüstöt, amelyet a sárga és fehér szín helyettesítheti. A korai heraldika négy színt használt: ezek a vörös, a kék, a zöld és a fekete, amelyekhez a hanyatló heraldika korában a barna, a bíbor és a narancs járult, illetve bizonyos címerképeket természetes színeikben alkalmaztak. A felsorolt színek és fémek grafikai jelzéssel is ábrázolhatók. A címer borításai közé tartoznak a prémek (hermelin ellenhermelin, evet ellenevet) is, ezek azonban a magyar heraldikai gyakorlatban igen ritkán fordulnak elő. A heraldika színszabályai szerint egy színnek csak egy árnyalata használható egy címerben. Ugyanilyen fontos szabály, hogy színre szín, vagy fémre fém nem kerülhet. Az élő heraldika korában a címerképeket természetes színük helyett az ahhoz legközelebb álló heraldikai színnel ábrázolták. A címerábrák két csoportra oszthatók: mesteralakokra és címerképekre. A mesteralakok a címerpajzsnak a mértani vonalakkal történő, szabályos felosztása során jönnek létre. Az osztóvonal lehet egyenes, hullámos, fodros, felhős, fogas, lépcsős, ormós, mankós, stb. A pajzs vízszintes vonallal való osztása a vágás, függőleges vonallal való osztása a hasítás, haránt vonallal való osztása a harántosztás (régies nevén a szelés). Páros számú vonallal való vágás esetén pólyák, hasítás esetén cölöpök, szelés esetén harántpólyák jönnek létre A címerképeket három nagy csoportra szokás osztani: 1. valóságos és képzeletbeli élőlények, 2. természeti képződmények, 3. ember alkotta tárgyak. Ami az élőlényeket illeti, gyakoriak az emberek vagy az emberi testrészek ábrázolásai. Kezdetektől szívesen emeltek címerbe szenteket, fegyveres vagy különféle foglalkozású férfiakat. Főleg a magyar címertani gyakorlatban népszerű a lovas ábrázolás. Sokszor találkozunk testrészekkel is: legtöbbször karral, amely valamit szablyát, más fegyvert, szőlőfürtöt, búzaszálakat tart. Az emberalakok ábrázolásánál fontos szabály, hogy az síkban történjék. Ha az alak deréktól felfelé látható, növekvőnek, ha csak az egyik fele látható, előtűnőnek nevezzük. A négylábú állatok csaknem mindegyike lehet címerkép, leggyakoribb azonban az oroszlán (innét a mondás, amely szerint akinek nincsen címere, az oroszlánt visel). Az állatok lehetnek ágaskodó, lépő, fekvő, ugró, stb. helyzetűek. Ábrázolásuk nagy mértékben stilizált. Sok állat ábrázolása sajátos szabályokat követ: így például a leopárd szembe néző oroszlán, a tigris csak tükörrel ábrázolható, a heraldikai párduc szarvakat visel és lángot fúj, stb. A szárnyas állatok közül legnépszerűbb a sas, amelynek ábrázolása az oroszlánéhoz hasonlóan szintén rendkívül stilizált. A madarak egy részének az ábrázolása is kötött: így például a daru egyik lábában mindig követ tart, a pelikán úgy jelenik meg, hogy fiókáit a vérével táplálja, a strucc általában lópatkót tart a csőrében, stb. Halak, rovarok, kagylók, csúszómászók ugyancsak gyakori címerképek. A növények közül a heraldikai rózsa és liliom ábrázolása a leginkább stilizált, jóllehet ábrázolhatók természetes formában is. A fák ábrázolására jellemző, hogy leveleik, terméseik aránytalanul nagy méretűek. Gyakran tűnik fel címereken a szőlőfürt, a szőlőtőke, a búzaszál, a búzakéve. A képzeletbeli lények közül leggyakoribbak az egyszarvúak, a griffek, a főnix, az összetett lények (sellő, haltestű kutya, a sasember), a sárkány, a baziliszkusz, a pegazus, a szárnyas bika. Az égitestek közül a nap, a hold (vagy holdarc), az üstökös, a csillagok gyakori címerképek magukban és más címerábrákkal is; a csillagok legtöbbször hatsugarúak. Hegyek, halmok, sziklák a magyar heraldikában gyakran a címerkép alátámasztására szolgálnak. Az ember alkotta tárgyak csaknem mindegyike felbukkan címerképként. Leggyakoribbak a fegyverek (hiszen a címert a viselők többsége vitézségért nyerte adományul), a mesterségekhez tartozó eszközök (különösen a céhek esetében), használati tárgyak, mezőgazdasági eszközök, írással kapcsolatos tárgyak (főleg az egyetemek és értelmiségi foglalkozást űzők esetében).

 

A Haraszti címereken legtöbbször előforduló motívumok:

Búzakalász
A mezőgazdaság ősi jelképe a nemesi ó és települési címereknek is gyakori motívuma. A búzakalász és szára mindig sárga (arany) színű és mindig stilizált. Szerepelhet a mezőben, vagy csak a búzakalász, vagy egy, illetve több búzaszál. Ha önállóan áll a pajzsban, akkor három szálat kell ábrázolni, melynél a két szélső szál kalásza enyhén kifelé ívelt, száruk vége közelít egymáshoz, de elhelyezhető úgy is, hogy a szárak keresztezik egymást. A búzakéve mindig sodort zsinórral összekötött, a zsinór is Sárga (arany) színű. A kéve lehet lebegő helyzetű, vagy talajon álló, illetve fekvő. A 19. század utolsó harmadában a magyar királyságban használt települési címerek ellenőrzése során számos község címerhasználatát felülvizsgálta és felülbírálta a belügyminisztérium. Egyes településektől megvonta az addig használt címerképet tartalmazó pecsét használati jogát, és új címerükben csak mezőgazdaságra utaló jelképek használatát engedélyezte. Ennek során településeink jelentős részének címerében a búza mellett az ekevas és a csoroszlya jelent meg, rendkívül szűk teret engedve az egyéni címerképnek.

Rózsa (rosa)
A liliomhoz hasonlóan igen korán megjelent a címerekben erősen stilizált formája. Heraldikai helyzete kivételes a virágok között: az oroszlán növénytani megfelelője. Stilizált alakja négy vagy öt sziromból ás sárga kör alakú porzóból tevődik Össze, a szirom általában fehér, ritkábban vörös színű. A heraldikai stilizálás esetén is előfordulhat, hogy a szirmok között apró, háromszög formájú, zöld leveleket helyeznek el. Megtalálható a címerek között természetes ábrázolási formában is, de ilyen esetben szárral együtt ábrázolják. A rózsára is vonatkozik, amit a liliommal kapcsolatban említettem, azaz hogy mester- alak díszítésére is használható, ilyenkor heraldikai elnevezése: rózsával megrakott. Az ókorban is tisztelt virág a szépség, a szerelem istennőinek jelképe volt, a tavasz és nyár szimbóluma, a virágok királynéja.

Fák, bokrok termése
A makk, toboz egyes gyümölcsök, mint például az alma, a meggy, a szőlő enyhén stilizált formában, természetes  színben, ezenkívül aranyban Vagy ezüstben is ábrázolható. A gyümölcsök általánosságban az életet, az újjászületést fejezik ki, a szőlő a mezőgazdaság mellett, többek között— a Kánaánt jelképezi, az alma a termékenység, a halhatatlanság, a tudás szimbóluma, a makk az Örök élet jelképe.

Mezőgazdasági munkaeszközök: ásó, ekevas, csoroszlya, gereblye, kapa, kasza, sarló
Településeink címerében ahol a mezőgazdaság jelentette a megélhetést, a legtöbb esetben az ekevas és a csoroszlya került ábrázolásra. A két szerszám mindig ezüstszínű és stilizált. A többi felsorolt eszköz ezekhez hasonlóan mindig stilizált formában szerepel külön-külön vagy bármilyen kombinációban. Egy-egy címerben szinte az egész mezőgazdasági kéziszerszám arzenál szerepel, pedig a heraldikában is érvényes a „kevesebb: több” elve.

Méhkas
Az élőlények világából vett képek között említést tettem a méhekről mint címerállatokról. A méhkas, amit az ember készít, szintén kedvelt eleme a címereknek. A fából készült, kúpformájú, fonott kas heraldikai stilizált megjelenítése arany vagy barna színű. Előfordulhat Önálló motívumként, de körülötte ellipszis vonal mentén elhelyezett méhekkel is.

Régebbi címerleírások

Haraszti 1735-ben használt címerre vonatkozó adatai:
Vonal által gyűrűbe foglalt körirat által határolt kerek mezőben, csúcsos talpú négyes pajzs első mezőjében leveles szőlőfürt, második mezőjében ekevas, harmadik mezőjében csoroszlya, negyedik mezőjében három gabonaszál. A sisak helyén három orsó, a pajzs körül stilizált sisaktakaró. A pecsét (címer) keletkezésének idejét a benne foglalt évszám mutatja. Iraton először a Pest Megyei Levéltár Rationes perceptorales 1735/36 iratcsoportban találkoztunk a pecséttel, melynek mérete 26 mm.

Haraszti címere pecséten
Az 1729-től 1556-ig használt községcímer

01

 

 

 

 

Dunaharasztin1858-ban új, a korábbinál (az 1728-as pecsétnél) díszesebb, nagyobb, ás néhány új momentummal gazdagodó pecsétet fogad e1 és készíttet a község.

Az 1858-ban készült pecséten lévő címer

03

A pecsét lenyomata (felül)

és a róla készített reprodukciós modell (alul)

 02

„Sigillum Pagi Haraszti – 1858” külső körirat, míg a belső rész leírása: a kettős vonal keret és körirat által határolt kerek mezőben csúcsos talpú, négyelt pajzs, első mezőjében hegyével fel ás élével kifelé fordított ekevas kék háttérben, második mezőjében szőlőfürt vörös háttérben, harmadik mezőjében két vízszintes ezüst pólya, a negyedik mezőjében kék háttérben méhkas, körötte méhek repülnek. A sisak helyén három leveles rózsaszál. A pajzsot stilizált sisaktakaró veszi körül. A pecsét nagysága 29 mm, 1858-tál 1786-ig használták.

Dunaharaszti jelenlegi címere
Dunaharaszti mai a község zászlaján is megtalálható címere elsősorban e két címer alapján lett megalkotva.
Az 1858. évi címerből elhagyták az egykori ekevasat, és átvették az 1729-es címerből a három gabonaszálat.
Jelen címerünk Kaltenecker Ferenc történelemtanár, helytörténész, egykori önkormányzati képviselő heraldikai útmutatásai alapján készültek. Az első változatot Berkes Gyula művész-tanár készítette 1996-ban.
A címer hivatalos, heraldikai leírása: Kerek mezőben, csúcsos talpú, négyelt pajzs. Első mezőjében vörös alapon zöld, leveles szőlőfürt, második mezejében világoskék alapon három arany gabonaszál, harmadik mezőben zöld alapon két párhuzamos ezüst pálya, negyedik mezejében világoskék alapon arany méhkas méhekkel. A sisak helyén három rózsaszál, a két szélső szélre hajlik. A pajzs körül stilizált sisaktakaró.

Magyarázat:
Első mezőben vörös alapon zöld, leveles szőlőfürt: a falu szőlőtermelő kultúrájára utal. Haraszti története során a településen belül és a határ egyes részein szőlőkertek voltak, melyen gyenge          minőségű homoki bor termett. A szőlőművelés ún. homoki talpas (karózás nélküli) tőkeművelésű volt. Második mezőben világoskék alapon három arany gabonaszál a mezőgazdasági jelleg, a gabonatermesztés tradíciójára utal. A harmadik mezőben zöld alapon két párhuzamos ezüst pólya, a Duna régebben még élő két ágát szimbolizálja. A negyedik mezőben világoskék alapon arany méhkas méhekkel a helyi sváb lakosságra jellemző szorgalom, munkabírás és nagyfokú takarékosság tulajdonságaira utal. A pajzs tetején a heraldikában megszokott sisak helyett három virág (rózsa) van, jelentése nem tisztázott. A sisaktakaró – zöld leveles foszlány a heraldikai szabályoknak megfelelően a pajzson lévő zöld színt követi

04 Dunaharaszti város címere

  

Melléklet:

 

3/1997. (II. 24.) Dunaharaszti Önkormányzati rendelet
a helyi címer és zászló alapításáról és használatának rendjéről

Dunaharaszti Önkormányzata az 1990. évi LXV. törvény 1. § (6) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében az Önkormányzat jelképeiről és azon használatának rendjéről az alábbi rendeletet alkotja:

Az Önkormányzat jelképei
            1. § Az Önkormányzat jelképei, mint a település történelmi múltjára utaló díszítő szimbólumok: a címer és a zászló.

A címer leírása
            2. § A címer hivatalos, heraldikai leírása a következő:
Kerek mezőben, csúcsos talpú, négyelt pajzs. Első mezőjében vörös alapon zöld, leveles szőlőfürt, második mezejében világoskék alapon három arany gabonaszál, harmadik mezőben zöld alapon két párhuzamos ezüst pálya, negyedik mezejében világoskék alapon arany méhkas méhekkel. A sisak helyén három rózsaszál, a két szélső szélre hajlik. A pajzs körül stilizált sisaktakaró.

A címer használatának köre és szabályai
            3. § (1) Az Önkormányzat címerét, mint díszítő és utaló jelképet használni lehet:

a) az Önkormányzat körpecsétjén, amely pecsétnyomó, illetőleg gumibélyegző: pecsétnyomó esetében legkisebb 40 mm, gumibélyegző esetében legnagyobb 35 mm átmérőjű, megfelelő körirattal ellátva,
b) az Önkormányzat zászlaján és annak változatain,
c) az Önkormányzat szerveinek, a polgármesternek, alpolgármesternek, jegyzőnek készített levélpapírok fejlécén, illetve borítékán,
d) az Önkormányzat által kiadott díszokleveleken, emléklapokon, kitüntető vagy emlékérmeken,
e) a Községháza épületének bejáratánál, Dísztermében, és más protokolláris célt szolgáló helyiségeiben,
f) az Önkormányzat intézményei bejáratánál és vezetőinek irodáiban,
g) az Önkormányzat és szervei által megjelentetett a település életével foglalkozó kiadványokon, meghívókon, emléktárgyakon,
h) a községbe vezető utak mellett, a közigazgatási határnál levő táblán,
i) a testvérvárosba vezető utak mellett a közigazgatási határnál lévő táblán.

(2) Az Önkormányzat címerével ellátott körpecsét az Önkormányzat és más belföldi, illetve külföldi önkormányzatok közötti kapcsolatokban protokolláris célból, illetőleg szerződések, megállapodások hitelesítésekor, valamint az Önkormányzat belső működésével és szervezeti felépítésével kapcsolatos rendelkezések, kitüntető oklevelek hitelesítésekor használható az állami címer mellett.

(3) Az Önkormányzat címerével ellátott körpecsét hatósági eljárás során nem alkalmazható.

            4. § (1) A 3. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározottakon kívül más jogi személy számára az általa készített kiadványokon vagy jellegzetes termékeken az Önkormányzat címerének használatát – kérelemre – a jegyző javaslata alapján a polgármester engedélyezheti.

(2) Kereskedelmi vagy reklám célú felhasználás esetén a címer használatáért polgármester állapítja meg.

(3) A díj megállapítása történhet egy-összegben, évi átalány formájában vagy az árbevétel arányában.

(4) A (3) bekezdésben szereplő átalány összege gazdálkodó szervezeteknél 1000-100000 Ft-ig terjedhet. Az árbevétel után megállapítható díj mértéke az éves árbevétel 0,1%-a, de legkevesebb 1000 Ft.

           

5. § (1) A címer használatára vonatkozó kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a kérelmező megnevezését, címét,
b) a címerhasználat célját,
c) az előállítani kívánt mennyiséget (darabszámot),
d) a címer előállításának anyagát,
e) terjesztés, illetve forgalomba-hozatal esetén ennek módját,
f) a használat időtartamát,
g) a címerrel díszítendő tárgy mintapéldányát (rajzát, fényképmásolatát),
h) a felhasználásért felelős személy megnevezését.

(2) A címer használatára vonatkozó engedélynek tartalmazni kell:

a) az engedélyes megnevezését és címét,
b) az előállítás anyagát,
c) az engedélyezett felhasználás célját,
d) az előállításra engedélyezett mennyiséget,
e) a felhasználás idejét, illetőleg az engedély érvényességének időtartamát,
f) a terjesztés, a forgalomba-hozatal módjára vonatkozó esetleges kikötéseket,
g) a címer felhasználásáért felelős személy megnevezését,
h) amennyiben a címer használatáért díjat kell fizetni, a díj összegét.

(3) A kiadott engedélyekről a Polgármesteri Hivatal nyilvántartást vezet.

(4) Indokolt esetben a kiadott engedélyt a polgármester visszavonhatja.

            6. § (1) Az Önkormányzat címerének kicsinyítése csak olyan mértékű lehet, hogy az ne sértse a hiteles ábrázolást.

(2) Amennyiben nincs lehetőség az Önkormányzat címerének eredeti színben való ábrázolására, akkor azt, csak a hordozó tárgy anyagának (fém, fa, bőr, kerámia stb.) színében, de a heraldika általános szabályainak és színjelzéseinek megtartásával történhet.

A zászló leírása

            7. § (1) A zászló három színt tartalmaz. Ezek a következők: arany, világoskék és vörös.

A zászló pontos leírása a következő:

Téglalap alapú, hosszanti oldalával a zászlótartórúdra merőleges. Négy sakkozott mezőre osztva. A mező színe átlósan: arany és világoskék. A négy mezőt vízszintesen és függőlegesen egymást derékszögben metsző, felező vörös, kereszt alakú csík. A zászló színei szimbolikus jelentőségűek. Az arany a bőségre, termékenységre utal, a világoskék a remény és a béke színe, a vörös a történelem viharának megpróbáltatásaira utal.

(2) Az Önkormányzat zászlaja a Községháza Dísztermében kerül elhelyezésre.

A zászló használata

            8. § (1) A  zászló lobogó formájában is használható. A zászló (lobogó) vagy annak méretarányos változatai használhatók:

a) hivatalos állami ünnepek alkalmával a Magyar Köztársaság zászlajával együtt,
b) a község életében jelentős események, ünnepségek és rendezvények alkalmából,
c) más hivatalos zászlóval, (zászlókkal) együtt,
d) nemzeti, illetőleg községi gyászesemény alkalmával a fekete zászlóval együtt félárbócra eresztve,
e) minden, a községgel összefüggő, vagy az Önkormányzat részvételével rendezett eseményen.

(2) A zászló előállításának engedélyezésére a címerre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Jogosulatlan használat

            9. § Aki az Önkormányzat jelképeit jogosulatlanul, az engedélytől eltérő vagy a közösséget sértő módon használja fel, szabálysértést követ el, az a mindenkori Képviselő-testület által meghatározott pénzbírsággal sújtható.

            10. § Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.        

Luttenberger Gusztáv                           Dr. Kollonay Enikő
polgármester                                            jegyző

Záradék: A rendelet kihirdetve 1997. február 24-én.
Dunaharaszti, 1997. február 24.
Dr.Kollonay Enikő
jegyző

05

Dunaharaszti város zászlója középen a címerrel

Felhasznált irodalom:
1.    Dr. Helméczy Mátyás (szerk.): Dunaharaszti története I. Dunaharaszti, 2000
2.    Nyulásziné Dr. Straub Éva: Magyarország címerkönyve, a heraldika alapjai Ceba Kiadó, Budapest 2001
3.    Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címerlevelein Corvina Kiadó 1987

Gáll Sándor